Ernest Hemingway - Az öreg halász és a tenger

Történet:

A történet egy kubai halászfaluban és a tengeren játszódik. Az öreg halász kis csónakján már 84 napja nem fogott semmit, eleinte 40 napig elkísérte őt tanítványa, Manolin, de szülei megelégelték, hogy 40 napja nem fogtak semmi, ezért fiukat egy másik hajóval küldték halászni ezent

Manolin meghívta Santiagot egy sörre a kertvendéglőbe, miközben régi dolgokon járt az eszük. Megitták a sört, elindultak Santiago kis kunyhója felé, ott lerakodtak. Szerettek színházosat játsazni délután, főleg a vetélőhálóval, amit már rég eladtak. Manolin elment ennivalóért Santiagonak, mert éhesen nem fogja tudni leteperni a nagy halat, ami majd fogni fog. Evés közben Santiago elmeséli Manolinnak a baseball eredményeket, amiket a tegnapi újságban olvasott. Ezután mindketten elmentek aludni, Santiago a sötétben levetette nadrágját, összegöngyölte az újsággal, a feje alá tette és elaludt. Afrikáról álmodott, ahol gyermekkorában is járt. Álmában érezte Afrika szagát, amit a reggeli szellő hozott és rendszerint ilyenkor szokott felébredni, de most kicsivel hamarabb jött ez a szél és Santiago úgy döntött, hogy még túl korán van, visszafekszik még egy kicsit. Miután véglegesen felkelt, elment Manolinért. Manolin kikísérte őt a partra, hozott neki szardíniákat és két csalétket.

Santiago a 85.napon is kihajózik a tengerre, mert úgy érzi, ma biztos kapása lesz. Manolint nem viszi magával, csak egyedül megy. Neki is indul a nagy útnak. Úgy tervezi, hogy jó mélyre bemerészkedik a tengeren. Miközben sodródik a tengeren, elrepül felette egy fregattmadár. Gondolja magában, a madár talált valamit. Igaza is volt. Nem sokkal később megfeszült az egyik húrja, gyorsan felhúzta és látta, hogy egy tonhalat fogott. Jó lesz csalinak, gondolta, van vagy tíz font. 

Ahogy egyre beljebb haladt, újra kapása volt. De ez már valami sokkal  nagyobb volt. A halász sehogy sem bírta mozdítani, se felhúzni. Sokáig ment a harc mire a hal felfedte kilétét. Egy kardhal volt az, jó nagy példány. Feldobta magát magasba a levegőbe, gyönyörű volt. Húzni kezdte a csónakot.

Az idő telt-múlt, egy énekesmadárka szállt le a halász csónakjára, biztosan kimerült volt. A halász beszélgetni kezdett vele. Eközben a kardhal hirtelen nagyot lódult, a halász elesett, majdnem bele a vízbe. Észre sem vette, hogy a madárka elrepült, azt viszont igen, hogy keze vérzik. 

A tonhalat is megette, hogy legyen ereje a hallal szemben, de az egészet nem bírta megenni, a maradékot belehajította a vízbe. Keze is görcsöt kapott, szidta is eleget. Újabb zsinórt engedett le, hátha fog megint valami eledelt.

Ahogy leszállt az est, a kis horogjára ráakadt egy delfin. Nagy nehezen sikerült behúznia a csónakba, rácsapott a bunkósbotjával és a delfin rögvest kinyúlt. Majd holnap kibelezi a delfint. 

A zsinór már szétvagdosta a tenyerét és a vállát, de ő még mindig tűri a fájdalmat, nem adja fel. 

Három napig vesződik a kardhallal, mire az végre kifárad. Megpróbálja egyre közelebbre fogni a kör ívét és amikor már elég közel van a csónakhoz a hal, Santiago a szigonyával ledöfi. Viszont a kardhal túlságosan nehéz volt ahhoz, hogy Santiago a csónakjába tegye, elsüllyedt volna mindenestül. Ezért a csónak oldalához kötözi. Felhúzza a vitolát és a szél segítségével elindul a part felé.

Ahogy egyre jobban sodródik a szárazföld felé, a kardhal vére szétoszlik a tenger vizében és cápát vonz a halász csónakjához. 

Jó nagy cápa volt, de Santiago nem ijedt meg tőle, pedig tudja, hogy rá fog támadni a halra. Így is lett, a cápa beleharap a halba, Santiago kézbe vette a szigonyát és belevágta a cápa fejébe, az rögtön lesüllyedt a tenger mélyébe, magával vitte a szigonyt is.

Tudja, hogy ha jönnek még cápák az út során akkor nem lesz ellenük sok esélye, ha nincs mivel harcolnia. Hirtelen támad egy ötlete, ráköti a kését az egyik lapát végére, így legalább van valami fegyvere, ha már szigonya nincs. 

Két órán keresztül zavartalanul viszi a szél a csónakját, közben megkóstolja a nagy hal húsát, nagyon ízlik neki, kiváló húsa volt.

Ekkor újabb két cápa bukkan fel, az egyik ugyanott támadja meg a halat, ahol az előző, Santiago a lapátra kötött késsel leszúrja, az elsüllyed a kiharapott résszel együtt. A másikkal nem tud mit kezdeni, az alulról kezdi el szétmarcangolni a halat. Így hát Santiago kénytelen keresztbe fordítani a csónakot, hogy hozzáférjen a cápához. A cápa előbukik, Santiago leszúrja, de a cápa nem süllyed le, mert állkapcsa rágörcsölt a hal húsára, miközben újabb falatot próbált kiharapni belőle. 

Ezután újabb cápa érkezik, ezt is leszúrja Santiago, de a kés pengéje kettétörik, így már tényleg nem marad semmi fegyvere. 

A szél egyre erősebben fúj, a csónak egyre gyorsabban halad a part felé, amikor újabb két cápa vetődik a csónak köré. Az egyik cápát bunkósbotjával orrbavágja, amikor az ráharap a halra, a másikat kiába üti meg kétszer is, nem jó helyen találta el és a cápa egy hatalmas darab hússal tovaúszik. A cápákat nem tudta megölni, de reméli, hogy jól megsebesítette őket és vissza se jönnek. 

Sötétedik, Santiago abban reménykedik, hogy hamarosan meglátja a szárazföld fényeit. 

Ahogy halad a part felé, azon töpreng, hogy szerencsés-e volt, vagy sem, mivel a 85.napon sikerült kifognia élete legnagyobb halát, viszont a cápák több mint a felét megették. 

Este 10 óra fele meg is látja a part fényeit. Viszont éjfél körül egy áramlattal egy egész cápafalka érkezik a csónakhoz. Santiago alig lát valamit a sötétben, de bunkósbotjával mindent megtesz, hogy megvédje a maradék halat. Az egyik cápa kitépi a kezéből a bunkósbotot, ekkor a halász kikapja a kormányrudat és azzal folytatja tovább a harcot. Viszont a cápák már széttépték a halat, már a fejénél járnak. A cápák elúsznak, mivel már mindent leettek a halról, de egy közülül még ottmarad. Santiago lesúlyt a cápára a kormányrúddal, meg is sebesíti, de a kormányrúd eltörik.

Visszateszi a helyére a kormányrudat, vagyis ami maradt belőle és tovább folytatja az útját. A csónak már egész gyorsan halad, mivel már csak a hal csontváza van hozzákötve. 

Az éjszaka közepén végre partot ér, viszont már mindenki alszik, a kertvendéglő is bezárt. Kihúzza a csónakot a partra, leszereli a vitolát és útnak indul hazafelé, a csónakot ott hagyja a parton a csontvázzal együtt. Santiago nagyon fáradt már, útközben többször is megáll pihenni. 

Másnap délelőtt Manolin benéz hozzá, de a halász még mindig alszik. Látja, hogy tiszta seb a keze, teljesen elszomorodik a fiú

Santiago csónakját körbeállták a halászok, és méregették mekkora lehetett a hal. Megállapították, hogy 18 láb hosszú volt az orrától a farkáig.

Manolint viszont jobban érdekelte a halász egészsége, mint a nagy hal. Bemegy hát Santiagonak a kertvendéglőbe kávéért, hazaviszi neki, de nem ébreszti fel, megvárja, amíg magától felébred.

Mikor felébred, megissza a kávét. Manolin kijelenti, hogy akármit mondanak a szülei, ő akkor is vele fog halászni, mert még rengeteget kell tanulnia Santiagotól. Santiagonak pedig ki kell pihennie magát és meggyógyítani a sebeit.

Aznap délután egy kirándulócsoport érkezik a kertvendéglőbe. Megpillantják a parton a hatalmas csontvázat, az egyik nő megkérdezi a pincértől, hogy mi az ott. El akarta magyarázni a nőnek, hogy az egy óriási hal, egy marlinnak a csontváza, amit megettek a cápák, de csak annyit tud kibökni, hogy cápa. A nőt a magyarázat már nem is érdekelte, ő úgy értette, hogy a hatalmas csontváz egy cápa maradványa, meglepődötten teszi szóvá, hogy nem is tudta, hogy a cápáknak ilyen szép farkuk van.

Eközben az öreg Santiago még mindig aludt, Manolin ott ült mellette és virrasztott. 

A címről:

Népmesei. Az öreg halász - főszereplő, az öreg jelző arra utal, hogy tapasztalt, nem kezdő halászról van szó. A történet legfőbb motívumaiból tartalmaz hármat: az öregség, a halászat és a tenger.

Idő: kb. 3-5 nap, valamikor a 20.század első felében.

Helyszín: kubai tenger és tengerpartjai, valamint egy kis halászfalucska

Szereplők:

-Santiago - az öreg halász

-Manolin - Santiago tanítványa

-cápák, kardhal, delfin...

-halászok

Santiago jellemzése

-ő a címszereplő öreg halász

-felesége meghalt, régen a falon lógott róla egy kép, de levette, hogy neérezze magát magányosnak

-vadász volt Afrikában, ezért gyakran álmodik oroszlánokkal és Afrikáról

-már öreg, fiatalsága elmúlt

-külsőre is látszottak rajta az öregség jelei: teste meggyötört volt, arcán a napsugarak miatt májfoltok jelentek meg

-keze és látása meggyengült

-sovány, ösztövér ember

-mindkét kezén mélyen bevágott sebhelyek és hegek voltak, de nem volt köztük friss sebhely, mind régi volt 

-minden öreg volt rajta, kivéve a szeme, olyan kék volt, akár a tenger

-hangosan beszélt magában, talán akkor kezdhette, amikor a fiú elhagyta

-nem volt vallásos ember, de elmond 10 miatyánkot és 10 üdvözlégy Máriát, hogy kitudja fogni ezt a nagy halat

-mások oktatója, tanítványa Manolin, a kamasz fiú, kb. 17-18 éves

-Manolin tiszteli mesterét és felnéz rá

-a mester és tanítvány közötti kapcsolat pozitív

-mindketten szerették a baseballt

-Santiago tanította meg Manolint halászni, már 5 éves korában 

-Manolint elszomorította, hogy Santiago minden nap üres csónakkal tért vissza, Manolin mindig lement hozzá a partra és segített neki hazavinni a orsókra tekert fonalait és szigonyát

-Manolin szülei szerint Santiago balszerencsés halász (salao)

-Santiagonak különös kapcsolata van a tengerrel, beszél hozzá, társának tekinti, a tenger az egyetlen, akivel magányos napjain megoszthatja a gondolatait

-csoportosítja a halakat kis jelentéktelen halakra és hatalmas uralkodásra termett halakra

-az ő hatalmas halát a 85. napon fogta ki, nagyon megküzdött vele, 3 napig fárasztja a halat

-a halban nemes áldozatot lát, tiszteli 

-amíg a hallal vesződik, mindig emlegeti, hogy milyen jó lenne, ha most ott lenne vele Manolin, mindvégig hiányolja

-meg akarta mutatni a halnak, hogy mire is képes az ember, mennyit bír elviselni

-hiába tisztelte, csodálta a nagy halat, akkor is meg kell ölnie

-egyszer 87 napig nem fogott semmi, de utána három hétig bőséges zsákmánya volt

-nagyon kitartó, eszébe sem jut, hogy feladja, bízik magában

-a kunyhóján, a csónakján és a halászfelszerelésen kívül semmije sincsen

-annyira bízik benne, hogy a 85.napon fogni fog valamit, hogy felveti az ötletet, hogy vehetnének egy 85-ös számú sorsjegyet

-Manolin nem úgy gonolja, hogy a halászt legyőzték, hanem úgy, hogy meg tudott küzdeni a hallal és a halért

A mű szimbolikus jelentése? Az ezt kifejező híres mondta?

,,De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.“

-az ember egyedül kevés, hogy a természetet legyőzze

-ha nem adjuk fel, bármi sikerülhet, akármi is az ára

-Santiagot nem győzte le a hal, a cápák is csak azért, mert megsokasodtak, egyenként nem tudták volna legyőzni a halászt

Tragikus-e a történet?

Valaki azt gondolhatná, hogy tragikus, mert a halász elvesztette a nagy fogását, hiába vesződött vele a tengeren. Viszont ez egyáltalán nem tragikus. A halász százszor is feladhatta volna, mégsem tette meg, kitartott az mellett, amiben hitt. Tudta, hogy ez a nap szerencsét fog neki hozni. Kivárta, amíg a hal elfárad, majd legyőzte. Legyőzte a cápákat egymaga. Végül a cápák egyesével kis darabokban elpusztították, ami a legkedvesebb volt számára. De legalább a csontvázat ki tudta vinni a partra. De ezzel az utazásával sokkal többet nyert mint egy nagy halat. Visszakapta társául Manolint, mindenki megbecsülte, már nem nevették ki, bátornak, kitartónak nevezték.