Kosztolányi Dezső - Édes Anna

A történet előzménye Kun Béla menekülése süteményekkel és ékszerekkel megrakodott repülőjén, mivel a proletárdiktatúra megbukott.

A történet főszereplői Krisztinavárosban, az Attila utca 238-as számú házban éltek. Vizy Kornél szokásához hűen olvasgatta a reggeli híreket. Ekkor behívatja Katicát, a cselédlányt, hogy csukja be az ablakokat. Megérkezett Vizyhez Ficsor, a házmester, aki a régen elromlott csengőjüket jött megjavítani. Megjelenik Vizyné is, aki először el akarta zavarni Ficsort, ám mikor meghallotta ajánlatát, meggondolta magát. Ficsor beajánlotta unokahúgát, Annát cselédnek és mivel Vizyné amúgy sem volt elragadtatva Katica munkásságával, ezért kapott is az ajánlaton.

Katica nem volt az a mintacseléd fajta: szeretőt tartott, nem dolgozott rendesen, kijárkált, mindig későn érkezett haza... Egyik este viszont Vizyné besokallt, magának kellett elkészíteni a vacsorájukat és evés közben mindvégig férjének panaszkodott eddigi cselédeinek haszontalanságáról, lustaságáról és megbízhatatlanságáról. Irigyelte Drumát, az ügyvédet és Movisztert, az orvost a cselédeik miatt. Szerinte Stefi és Etel mindketten nagyon jó cselédek az ő Katicájához képest. Beszélt az új cselédről is, akit Ficsor ajánlott, de Vizy rá se hederített, egyfolytában a politikán járt az esze.

Másnap reggel Vizyné nem talált otthon senkit, se Katicát, se férjét. Vizyné sejtette, hogy férje megcsalja, de valahogy nem zavarta, nem törődött vele. Pár órával később megérkezett Katica is, aki egész éjszakáját egy hajóslegénnyel, Hack Lajossal töltötte. Vizyné megelégelte a folytonos kihágásokat, elszánta magát és felmondott Katicának. Katica elfogadta a felmondást, seprűt fogott és takarítani kezdett. Közeledett a a felmondás napja, viszont Ficsor még mindig csak ígérgeti unokahúgát. Vizyné felkeresett egy cselédszerzőt, de látta miféle a cselédek felhozatala, ezért visszarettent.

Vizy csak enni és aludni járt haza, ideje nagy részét a minisztériumban töltötte, nem törődött a cselédekkel. Vizyné újra kérdőre vonta Ficsort az új cselédről, de azt válaszolta, hogy még nem engedik, Vizy pedig azzal fenyegette, hogy ha nem hozza mihamarébb, akkor rendőröket küldet érte. 

A románok megszállták Budapestet. A kiváncsi Vizyné már nem bírta tovább, elment és megleste, majdani cselédlányukat. El is ment a lány akkori gazdájához, Bartosékhoz és az udvarban elbújva kileste a lányt, akivel első látásra nagyon meg volt elégedve. Egy pillanatra szemkontaktusba is keveredtek, utána a lány bement a házba és többé nem mutatkozott Vizyné előtt.

Egyik nap Ficsor látogatta meg Vizynét, azzal a jó hírrel, hogy az új cseléd megérkezett. Vizyné gyorsan elkészülődött, felöltözött és fogadta is őket. Amint meglátta Annát, összeomlott benne egy elképzelt kép a lányról, amit valamelyik nap látott Bartosék udváránál, amint kergette a kisfiút. Valószínűleg nem is Annát látta, hanem Bartos sógornőjét. Annak fiatal, középmagas, vékonyka, kék szemű, szőkésbarna hajú, félénk lány volt. Vizyné kérdezgette Annát, de a lány csaknem akart válaszolni, Ficsor felelt helyette. Anna vállát vonogatta válaszként, vagy pedig csak egyszavas válaszokat adott. Elkérte Anna cselédkönyvét, hogy elolvashassa az egykori gazdái róla alkotott véleményét. Nem tetszett neki Anna viselkedése, viszont valami nagyon megfogta. Felhozatta Anna holmiját, ami nem volt nagyon sok. Bejött a szobába Katica is, akit viszont Vizyné azon nyomban el is küldött, nehogy megfertőzze puszta jelenlétével a lányt. Ezután Ficsor is eltávozott, Vizyné pedig megmutatta Annának az ágyát, amely a konyhában volt. Adott neki vacsorára kukorica kenyeret és sajtot, de Anna nem ette meg, mert átjárta a zongorában lévő kámfor szaga. Feltérképezte alvóhelyét, imádkozott és aludni ment. Vizyné nem mert elaludni, nem bízott Annában. Anna reggel nagyon korán felkelt, olyan 4 körül, kiszellőztetett, mindent leporolt, a reggelihez is megterített, ez tetszett Vizynének. Nem akarta megdicsérni Annát, de később bebizonyosodott, hogy Anna olyan szorgalmas, amilyennek mondták. Történt viszont egy nap, hogy Anna takarítás közben összetörte Vizyné halott lányának, Piroskának a tükrét, amiért Vizyné nagyon megharagudott Annára, azzal fenyegette, hogy ezt bizony levonja a béréből. A szidást követően Anna leszaladt Ficsorékhoz és közölte, hogy ő itt tovább nem marad, képtelen megszokni ezt az új helyet, rögvest felmond, viszont Ficsor lebeszélte róla.

Egy újabb partit tartottak Vizyék, ahová hivatalos volt minden lakó, Drumáék, Moviszterék és Tatár Gáborék is. Az asszonyok beszélgetni kezdtek cselédeikről, Vizyné is büszkén mesélt Annáról, azt találta mondani, hogy semmilyen hibája nincsen, amire mindenki csodálkozott. Gondolt egyet és megkínálta Annát piskótával, de Anna visszautasította, arra hivatkozván, hogy ő azt nem szereti és azzal kirohant a konyhába. Moviszter felvilágosította Vizynét és a többi asszonyságot, hogy Anna nagyon is szereti a piskótát, viszont azért nem kért, mert neki az nem szabad szeretni. Egész este veszekedtek és vitáztak a cseléd és úr viszonyáról.

Anna továbbra is próbálta megszokni az új gazdáit és azoknak házát, de képtelen volt. Továbbra is szorgalmasan dolgozott, nem kellett neki a pénz, nem voltak szeretői, nem járt sehova, egyetlen szenvedélye a munka volt. Mindenki róla beszélt az egész városban, olyan volt mint valamilyen legenda. Senki se  látta, csak hallottak róla, beszéltek róla mindenfélét, csodálták. Irigyelték Vizynét, hogy ilyen jóravaló cselédje van.

Patikárius Ferenc elküldte fiát, Jancsit Vizyékhez, hogy tanítsák egy kis komolyságra, jómodorra és szerezzen neki munkát. Várták őt, de nem érkezett meg, majd pár nappal később egy reggelen beállított hozzájuk. Jancsit kezdetben apja katonai pályára szánta, de bátyja halála után kivette a katonai iskolából és polgári pályára küldte. Vizy segített neki munkát találni egy pesti bankban. A banki munka kicsit komolyabbá tette a 21 éves komolytalan fiatalt. A bankban együtt dolgozott egyik régi jó barátjával, Elekes Józsival, akivel minden este mulatni járt. Addig nem volt nyugta Jancsinak, ameddig nem talált magának egy lányt, akinek udvarolhat, találtak is maguknak ideálokat, Tatár Ilonkát és Margitot.

Október elején Vizyéket szüretelni hívták a rokonok Egerbe, Annára bízták a házat, Jancsi kikísérte őket a vonathoz, majd elbúcsúzott tőlük. Hirtelen támadt egy ötlete, hogy visszamegy a házba és magáévá teszi Annát, akit úgy hagyott a házban, hogy szétterpesztett lábakkal vasalta a ruhákat. Szaladt is haza szélsebesen, de mire hazaért, Annát nem találta sehol. Eltervezte, hogy ebéd közben majd befűzi, de nem úgy lett. Nem ment be munkába se, megkívánta Annát, megakarta környékezni, viszont az udvarlásban nem remekelt, ezért délben kudarcot vallott. Este már nem bírta türtőztetni magát, belopódzott a konyhába és Anna mellé feküdt. Anna először elhúzódott az ágy másik végébe, de végül átadta magát Jancsinak.

4 napig egyedül volt Jancsi és Anna, addig azt csinálhattak, amit akartak. Jancsi nem a szokásos módon, hanem fordítva udvarolt Annának. Miután első nap megkapta a lányt, másnak a száját, harmadnapon a kezét és negyedik nap pedig magázta. Valakinek el akarta mesélni az eseményeket, ezért áthívta magához Elekest, akinek azt mondta, hogy beleszeretett egy színésznőbe, akit Marianne-nak hívnak. Viszont ahogy Jancsi leírta a lányt, egy az egyben Annát írta le. Elekes viszont ezt nem vette észre, amikor Anna belépett a szobába. Jancsi kicsit csalódott volt ez miatt.

Másnap Vizyék hazajöttek Egerből. Jancsi kerülte Annát, Anna ezt megelégelte, odalépett hozzá és annyit felelt neki: szégyen. Jancsi rögtön tudta miről van szó, Anna terhes. Anna nem beszélt a terhességéről senkinek, Jancsi egyik nőgyógyász ismerősétől szerzett fehér port, kinint, odaadta Annának, hogy vegye be és elmúlik a gondja. Annának először kételyei voltak, végül föloldotta egy pohár vízben a port és megitta. Keserű ízt érzett akkor is, mikor megitta és utána is, mikor mindig rágondolt. További mellékhatásai is voltak, először a látása, majd a hallása ment el. Jancsi elköltözik, talált is magának új lakást, Anna vitte utána a holmijait. Indulás előtt Jancsi átnyújtott Annának egy zacskó, még langyos gesztenyét, amikor is Anna rádöbbent, hogy Jancsi egyáltalán nem haragszik rá.

Tél volt. Vizyné észrevette, hogy Anna furcsán viselkedik, énekelget, jókedvű. Egyszer csak elvágta az ujját nagyon csúnyán, Moviszter ellátta. Egyre hidegebb lett, Vizyék kályhája pedig sokszor felmondta a szolgálatot. Áthívták Báthory Árpádot, a kéményseprőt, aki rendbe tette a gépet. Báthory minél többször jött látogatóba Annához, arról panaszkodott, hogy mióta meghalt a felesége, azóta nincs asszony a háznál. Megkérte Annát nem lenne-e a felesége, viszont Anna még gondolkodási időt kér. Eljött a karácsony is, Anna is kapott ajándékot, méghozzá Katica egykori lélekmelegítőjét.

Vizyék egy politikai vacsorára voltak hivatalosak, mikor hazaértek, látták, hogy Báthory ott ül a konyhájukban Annával. Ekkor tudták meg, hogy megkérte Anna kezét. Anna gondolkozott, gondolkozott, majd arra jutott, hogy hozzámegy. Vizyné elébe állt, közölte vele, hogy felmond és feleségül megy Báthoryhoz. Vizyné kétségbeesésében mindent bevetett, hisztérikus rohamokat produkált...csakhogy Anna ne hagyja el. Végül lelkileg megtörte Annát és maradásra bírta.

Február körül Elekes levelet kapott a bankba Jancsiról, akit már több napja nem láttak, hogy meghalt, később rájött, hogy ezt maga Jancsi küldte. 

Álarcos bált rendeztek a városban. Előtte Jancsi női ruhában megtréfálta nagynénjét majd elment  a bálba. Nem sikerült valami fényesen a bál, Jancsi hazafele utcalányokkal találkozik, egyik be is csalogatja magához.

Egy kis idő múltán Vizyt előléptették helyettes államtitkárrá, úgy határoztak Vizyék, hogy erre a kitüntetésre estélyt adnak, amelyre jótevőiket is meghívták. Átalakították az alkalomra az egész házat, az ottlakók cselédjeikkel együtt segítségükre álltak. Az estély nagyon pöpecül sikeredett, a vendégek csak hajnalban távoztak a házból. Vizyné nagyon fáradt volt, lefeküdt aludni, de mielőtt ezt megtette volna, parancsba adta Annának is, hogy feküdjön le, majd reggel kitakarít. 

Vizyék már aludtak, amikor Anna alvás helyett a konyhába ment, teletömte magát csirkecombbal és süteménnyel. Ezután fogott egy konyhai kést és elindult Vizyék hálószobája felé. Bement a szobába, leült Vizyné mellé az ágy szélére, majd mikor Vizyné felébredt és észrevette, hogy valaki, nem tudja ki ül az ágya szélén Anna hirtelen szíven szúrja. A nagy hahotára Vizy is felébredt, azt sem tudta hol van, kicsit fejébe szállt a bor, elindult Anna felé. Sokáig dulakodtak, viszont Anna felülkerekedett rajta és több késszúrással végzett vele. Ezután Anna megmosakodott, lefeküdt helyére és elaludt. Reggel keresték Vizyéket, de senki sem nyitott ajtót. Egy ideig nem tűnt fel senkinek, hogy még nincs fent senki, mivel az éjjel hatalmas volt a buli. Délután 2 óra felé viszont már gyanús volt, hogy még Anna sem nyit ajtót, ezért rendőrt hívtak. Megérkeztek a rendőrök és feltörték az ajtót. A házban Annát találták, majd a hálószobában Vizyék holttestét. Anna beismerte tettét, de azt nem tudta megmondani mért is tette. Annát elvitték, majd egy kis idő múlva Ficsorékat is, mint Anna bűntársait. 

Mindenki őket siratta, még egykori cselédjük, Katica is visszajött megsiratni volt gazdáit.

Annát fogdába vitték és kihallgatták. Mindent beismert, semmit sem tagadott, semmit sem bánt meg. A tárgyalásra novemberben került sor, Anna mellé a hivatalból hozattak védőügyvédet. Az ügyvédnek ez volt az első komoly munkája, Annával nagy nehezen elmondatta újra a történteket nyilvánosan is, majd a vádirat felolvasása után következtek a tanúk vallomásai. Druma nagyon Anna ellen volt, szerinte szövetkezett Ficsorékkal is. Az őrmester a helyszínen látottakat vázolta fel. Anna apja és mostohája is vallomást tettek, azt mondták már kiskorában is rosszul viselkedett, ezért küldték fel Pestre. A mostohája állította, hogy egyszer őt is meg akarta ölni. Ficsorék azzal a céllal, hogy mentsék magukat Annát mocskolták be. Tervük sikerült, felmentették őket. Ezután Moviszter doktor következett. Ő volt az egyedüli, aki Vizyéket hibáztatta, hogy rosszul bántak Annával, úgy mint egy géppel, szeretet nélkül, durván, embertelenül. Az egész ügyet az ügyvéd nagyon hosszú védőbeszéde zárta. Majd háromnegyed óra múlva megszületett az ítélet. Annát bűnösnek találták, 15 évnyi fegyházra ítélték a márianosztrai fegyintézetben. 

Anna megérkezett a fegyházba. Nem is gondolta volna, hogy ilyen barátságosan néz ki.

1922-ben vagyunk a gyilkosság, a temetés és a tárgyalás után. Vizy Kornél egykori házát Patikárius Ferenc örökölte. Druma lett az új gondnok. Patikárius Ferenc Vizyék lakásában ügyvédi irodát nyitott.

Egy szép délután Tatár Gábor két barátjával sétálgatott a Tábor utcában, s megálltak egy ház előtt, amelynek zöld kerítése volt. A verandán megpillantották a hírlapírót, Kosztolányit és családját. Azon filozofáltak, hogy Kosztolányi melyik politikai oldal mellett áll, majd elsétáltak.

Történelmi háttér

A regény hátterében a huszadik századi magyar történelem tragikus fordulatai állnak: a Tanácsköztársaság utolsó napja, Budapest román megszállása, Horthy bevonulása, a trianoni békeszerződés aláírása. A történelmi események azonban nem terebélyesednek leleplező korrajzzá a műben, hanem a szereplők sorsában, magatartásában érhetők tetten. Van azonban egy külön politikai szólam, amely az első fejezetben (Kun Béla elrepül) jelenik meg és az utolsó fejezetben (Párbeszéd egy zöld kerítéses ház előtt) visszatér, keretbe foglalva a regényt. Az első oldalakon Kun Béla karikatúráját kapjuk, ahol az író sajátosan ironikus hangot üt meg, mely elidegenítő hatású. Ez a két keretfejezet bizonyítása annak, hogy Kosztolányi nem társadalmi regényt írt, hiszen apolitikus ars poeticájának szellemében mélységes iróniával szemlél mindenfajta politikai irányzatot. A regény politikai szólamának hátterében életrajzi vonatkozások állnak. Kosztolányi a 20-as évek elején politikai értelemben elszigetelődött, a baloldaliak és a jobboldaliak is gyanakodva figyelték. A cselekmény 1919. július 31-én indul. A kommün bukásától a román megszálláson át 1920-ig követhetjük nyomon a történet hőseit. A történelmi miliő megválasztásában fontos szerepet játszott, hogy Kosztolányi a húszas évek elején elszigetelődött, és mind a bal-, mind a jobboldal gyanakodva figyelte. A háború idején a Nyugat szellemiségéhez igazodva elutasító magatartást tanúsított. Az őszirózsás forradalmat rokonszenvvel figyelte, a kommün polgárellenes intézkedéseit azonban riasztónak és embertelennek tartotta (a „forradalmárokat” következetesen terroristának nevezte). Részt vett a Magyar Írók Nemzeti Szövetségének szervezésében, 1920-ban az ő szerkesztésében jelent meg a magyar irredentizmus első reprezentatív kiadványa, a Vérző Magyarország. Szerkesztette az Új NemzedékPardon rovatát, de hamar rájött tévedésére, és 1921-től már a konzervatív Pesti Hírlap munkatársa volt.

Augusztus 4-én foglalták el a román csapatok Budapestet, november 16-án vonult be a nemzeti hadsereg élén a fővezér, Horthy Miklós. Augusztus 14-én lépi át Édes Anna Vizyék lakásának küszöbét. Az emlékezetes uzsonna valamikor szeptember elején, Patikárius János érkezése pedig szeptember második felében történik. Az egri szüret négy napja és Jancsi úrfi elköltözése októberre esik. Az 1919-es évet az Attila utca 238. számú ház lakóinak bensőséges karácsonya zárja. Nem sokkal később, Háromkirályok napján (azaz január 6-án) derül ki Vizyné számára, hogy Annának komoly udvarlója akadt. Február elején felmond, rövidre utána tör ki asszonya hisztérikus rohama, amely kikényszeríti a felmondás visszavonását. Patikárius János február 16-án látja vendégül barátait egykori törzshelyén. (Ugyanezen a napon gyűlt össze az első nemzetgyűlés.) Húsvét napján közlik az újságok Vizy Kornél helyettes államtitkári kinevezését. Május 28-án tartják meg Vizyéknél a végzetesnek bizonyuló estélyt. (Pontosan egy héttel később írták alá a trianoni békediktátumot.) Csak november közepén kerül sor Édes Anna perének tárgyalására. 1921 januárjában szállítják el Márianosztrára, a női fegyházba. Az utolsó fejezet 1922 őszét nevezi meg a beszámoló időpontjául. Az egyetlen jelentős politikai esemény, amit megemlít, Csonka-Magyarország Népszövetségbe való felvétele 1922. szeptember 18-án. Túlságosan pontos az időrend ahhoz, hogy ne feltételezzünk mögötte gondos tervezést. Maga Kosztolányi később azt írta az Édes Annáról, hogy ebben a művében fejtette ki leginkább politikai meggyőződését, s a berendezkedő ellenforradalom kritikus rajza valójában segített visszaszerezni Kosztolányi hitelét a sértett baloldal előtt.

Regény latin nyelvű mottója, szerepe

„Oremus pro fidelibus defunctis. Requiem aeternam dona eis Domine et lux perpetua luceat

eis.

Circumdederunt me gemitus mortis: Dolores inferni circumdederunt me.

Absolve Domine. Benedictus Dominus Deus Israel.

Et ne nos inducas in tentationem. Sed libera nos a malo.

A porta inferi. Erue Domine animam eius.

Ne tradas bestiis animas confidentes tibi. Et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in

finem.

Domine Jesu Christe miserere ei. Christe parce ei.

Domine exaudi orationem meam. Et clamor meus ad te veniat.

Miserere mei Deus. Non intres in judicium cum famula tua Domine.

In paradisum deducant te Angeli: et cum Lasaro quondam paupere vitam habeas sempiternam.

Oremus. Anima eius et animae omnium fidelium defunctorum per misericordiam Dei

requiescant in pace.”

(Rituale Romanum)

A regény egy mottóval indul, amely szervesen hozzátartozik a műhöz. Ez a mottó nem más, mint egy imádságos könyvből, a Rituale Romanumból (római rituálé) vett idézet. A latin nyelvű szöveg, amelyből a részlet származik, a halottak lelki üdvéért való imádság. A mottóként használt ima, melynek 2 mondata a 19.fejezetben is elhangzik Moviszter doktor vallomásában, Istenhez fohászkodik, hogy adjon a halottnak megnyugvást, hazára találást. Nagy az atmoszférateremtő ereje.

A bűnös és halandó emberért szól az ősi könyörgés, minden emberért. Anna és Vizyék is bűnösök és áldozatok is, mindhármukért szól az ima. De bármelyik regénybeli szereplőért szólhatna, sőt az egész emberiségért is, mert mindannyian bűnösök vagyunk. 

Édes Anna

-nomen est omen=a név kötelez: Anna a végsőkig kiszolgáltatott, de szeretett

-édes=szeretetelvű

-Anna=adna

-1900-ban született, a 20.századot jelképezi, melyből hiányzik a harmónia és a humánum, de jelen van az erőszak, a brutalitás, az embertelenség

-külseje a cselédkönyv szerint: termete közép, arca kerek, szeme kék, szemöldöke szőke, orra rendes, szája rendes, haja szőke, fogai épek, szakálla nincs, nincs semmijen ismertetőjele

-ahogy Vizyné látta: magasabb és izmosabb, arca sárgásbarna, haja és szemöldöke fekete

-vallása római katolikus

-érzékeny, egyszerű lélek, keveset beszél-valószínűleg azért, mert szellemileg visszamaradott és csak annyi van a fejében, amennyit ki is mond

-az író nem analizálja főszereplőjének belső életét, elhanyagolja lelkének boncolását

-a tudatában zajló lényegi folyamatok nem láthatók át, és nem beszélhetők el a nyelvi eszközeivel

-beszűkült tudata miatt beszélt keveset

-nyelvi kifejezőképesség hiánya Anna elsősorban érzékszerveire hagyatkozik

-szeretetre vágyik, otthonra, családra, megértésre

-amikor megérkezik Vizyékhez a zongorából furcsa szag árad és ösztönösen érzi, hogy el kéne menekülni, de marad

-vetélés közben és utána keserű ízt érez, a kinin ízét, s ezt a keserűt érzi, valahányszor az elveszített gyermeke eszébe jut

-nem eszik édességet, arra hagyatkozva, hogy azt nem szereti, viszont a gyilkosság éjszakáján mégis behabzsolja a süteményeket

-viszonya Vizynével: Vizyné ragaszkodik hozzá, szereti Anna tisztaságát és rendezettségét, amikor eltöri a tükröt, akkor Vizyné megharagszik, de végül megenyhül, Anna nem bírta megszokni Vizynét, Vizyné ridegen, közönyösen bánik vele mint egy géppel, Anna viszont csak szeretetre vágyik, először még nem bízik Annában, majd be kell látnia, hogy Anna jólelkű és becsületes, amikor Anna férjhez akart menni mindent megtett, hogy marasztalja, végül sikerült is a terve, nem tudott mást elképzelni Anna helyébe, se jobbat, se rosszabbat, mindkettő ragaszkodó típus

-gyilkosság okai: Anna el van nyomja, úgy bánnak vele mint egy géppel, szeretet hiánya, az is közrejátszott, hogy elvesztette gyermekét, nem bírta megszokni új gazdáit, Vizyné hidegségét, viselkedését, az úr-szolga viszony

Vizyék

-Vizy Angéla és Vizy Kornél

-férjétől elhidegült, csalja az asszonyt

-Vizynének nincs önálló döntési szabadsága, eltorzult a személyisége

-Vizyt csak a politika érdekli

-a kor jellegzetes típusai: kisszerű hivatalnoklét, a karriervágy, az úrhatnámság irányítja tetteiket

-Vizyné állandóan rosszkedvű, gyűlölködő teremtés, miután elvesztette lányát, Piroskát, évekig szanatóriumban élt, mindentől és mindenkitől elidegenedett

-Vizyné egyfolytában elégedetlen cselédeivel, ezért is örül meg annak, amikor Ficsor beajánlja Annát

-nem értek boldog házasságban, Vizy sosem figyelt Angélára, mindig csak a minisztériumban volt

-Vizyné sejtette, sőt tudta, hogy férje csalja

Patikárius Jancsi szerepe Anna tettében

-Jancsi annának visszafelé udvaroltelőször megkapta egész testét, majd szépen sorjában haladt a száját, a kezét megszerezni, majd a végén már tegezte

-Anna teherbe esik Jancsitól, viszont ez a korban nem volt megengedett, hogy egy cseléd egy úrfitól várjon gyermeketezért Jancsi egy nőgyógyász ismerősétől kininport szerez és átadja Annának, hogy majd ezután jobb lesz neki

-Anna feloldotta vízben a port és megitta, keserű ízt érzett valahányszor amikor eszébe jutott elvesztett gyermeke

-a por bevétele után lázálmok gyötrik, először hallása, majd látása is elmegyés még aztán Anna kér bocsánatot Jancsitól

-a magzat elvesztése lehetett mondhatni a legnagyobb indok a tárgyilagos bánásmód mellett Anna tettében

Moviszter jellemzése

-Moviszter Miklós

-ő a rezonőr - az író a véleményét mondja ki

-öreg, beteg orvos, cukorbeteg, az egyetlen, aki emberként tekint Annára

-magányos, mint Anna-ok: a humanista szemléletet tükrözik az érdekemberekkel szemben

-egyedül ő ismeri fel, hogy Anna tette szükségszerű volt

-nem hisz az emberiség megváltásában, de bátran kiáll a szenvedők és elesettek mellett

-betegebb volt, mint bármelyik páciense

-felesége a fiatal Moviszterné

-mindenki leinti, lenézi, nem vesznek róla tudomást, nem kíváncsiak a véleményére

-túlságosan szelíd és jámbor karakter

-együttérző, tisztán látja Anna helyzetét

-Nézeteit jól érzékeltetik a tárgyaláson elmondott szavai: „Embertelenül bántak vele, cudarul bántak vele.”

Kosztolányi megjelenése a műben és jelentősége

-egyik esetben Moviszter, a rezonőr szerepében tűnik fel, rajta keresztül közvetíti saját gondolatait a korról, a politikai nézeteiről...

-másik esetben viszont az utolsó fejezetben tűnik fel egy zöld kerítéses ház verandáján családjával, róla beszélgetnek Tatár Gáborék, hogy vajon melyik politikai oldallal szimpatizál

-az, hogy Tatárék ismerték Kosztolányit, ez arra következteti az olvasót, hogy talán Kosztolányi megélte ezt az egész történetet, nem csak agyveleje fikciója...ki tudja...